Nagyon zavarba voltam és még megszólalni is alig bírtam. Feletettem magamnak a kérdést, hogy - Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy pont Joseph Morgan-re öntöm a kólámat?!
- Ne haragudj! Nem akartam csak hirtelen azt láttam, hogy velem szembe jössz és nem tudtam megállni...
- Semmi gond. Ez csak egy kis kóla. Egyébként Joseph vagyok.- majd a kezét nyújtotta felém.
- Én pedig Mina.
- Még új vagy itt igaz?
- Oh, nem én nem itt dolgozok, csak apukámra várok... Épp valamit engedélyeztet... Én meg addig bejöttem inni egy kólát.
Az egész stábnál olyan nagy volt és egyfolytában mondogatták be, hogy ki hova menjen, majd Joseph nevét is bemondták.
- Mint hallhattad nekem most sajnos mennem kell. Örültem a találkozásnak Mina!
- Úgyszintén. - mosolyogtam.
Miután Joseph elment láttam, hogy apu is végzett ezért a kocsi féle igyekeztem.
- Kicsim, sajnálom, hogy így elhúzódott...
- Semmi gond.
Amikor hazaértünk leültem a gép elé és elkezdtem a barátnőimmel beszélni minden hülyeségről... Ezzel nagyjából el is ment az egész nap.
Másnap felébredtem és elhatároztam, hogy a mai napon nem fogok csinálni semmi hasznosat csak kipihenem magam. Ez így is volt. Egész nap csak aludtam, és keresgéltem a neten. (Na jó egy kicsit a házijaimba is belekukkantottam) Miután befejeztem, apuval Tv-t néztünk. Amikor apu bekapcsolta a tv-t épp vámpírnaplók maraton ment. Nem kapcsolt el mert tudta, hogy ha innen tovább lép akkor a következő adón foci lesz. Most pedig velem akart tv-t nézni és tudta, hogy a foci engem egyáltalán nem érdekel. Épp a 3x11 rész ment, amit apuval kicsit nehéz volt nézni mert szinte semmit nem értett belőle és mindent el kellett magyarázzak neki.
- Mina én ezt nem értem, ez a pasi az előbb azt mondta az előbb annak a pasinak, hogy harapja meg azt a csajt... és most megmenti? Ennek mi értelme?
Ha valaki számára nem lenne világos (amit megértek mert nekem sem az) apu arról a jelentről beszélt amikor Klaus azt mondta Tyler-nek, hogy harapja meg a barátnőjét, aztán amikor látta, hogy a terve kudarcba fullad, elment és megitatta Caroline-t a vérével.
- Apu ezek a részek egymásra épülnek nem hiszem, hogy értenéd ha elkezdeném még jobban megmagyarázni.
Amikor vége lett a filmnek valaki csengetett. Az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam. Joseph volt az.
- Te itt? Miben segíthetek?- kérdeztem.
- Csak elhoztam pár papírt... apukádnak!- vágta rá gyorsan, de szemmel látható volt, hogy a papírok csak ürügyek voltak, én pedig úgy tettem mintha nekem ez nem tűnt volna fel. Majd megérkezett apu.
- Oh, a papírok! Már vártam őket. köszönöm- majd Joseph átadta apunak.- Hé, én téged ismerlek! Nem te vagy az aki azt mondta annak a másik pasinak, hogy ölje meg a csaját aztán te meg megmentetted?- hát igen apu már csak ilyen. Szegény Joseph nagy szemekkel nézet, hogy most mivaaan?! De elmeséltem neki.
- Tudod épp vámpírnaplók ment. Apu pedig még a film hatása alatt van.
- Oh, értem. Biztos a 3x11 rész ment, legalábbis az elmeséltek alapján erre következtetek!
- Igen. Nincs kedved bejönni?
- Nem, nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Látod apu még úgyis csinál valamit azokkal a papírokkal.
Miután Joseph bejött a nappali felé mentünk valamint megkínáltam egy pohár kólával.
- Szép ház. Régóta laktok itt?
- A szüleim kiskoromban elváltak. Én pedig a nyaraknak a nagy részét itt töltöm.
- Szóval TVD fan vagy, ugye?
- Nem... Vagyis de.. Szóval mindig megnézem de engem nem kápráztatnak el az ilyen-olyan effektusokkal megcsinált romantikus jelentek.- Joseph jól szórakozott, azon amit mondtam. - És te? Sokat vagy itt?
- Hát forgatások alatt szinte mindig. Aztán van, hogy kapunk 3-4 nap szünetet olyankor hazautazom Wales-be... És anyukád hol lakik?
- Budapesten. Jártál már ott?
- Igen. Nem is olyan régen! Nagyon szép város.
Joseph és én elkezdtünk mindenfajta sztorikat mesélni egymásnak. (miután fél óra elteltével eléggé feloldódtunk) A tv-ben is eszméletlen az akcentusa, de most, hogy itt ült velem szembe és úgy ebszélt meg jobb volt hallgatni. Annyira átélte azt amiről beszélt, jó volt látni, hogy vannak még ilyen közvetlen emberek is. Pedig csak tegnap óta ismerem (élőben) és már elérte azt nálam, hogy bízzak benne.
Időközben apu is megérkezett.
- Itt is vannak a papírok, parancsolj.- majd átadta Joseph-nek.- És bocsi, hogy úgy letámadtalak...
- Nem történt semmi Mr....- elhallgatott.
- Smith. De szólíts csak Bob-nak.
Miután Joseph elment, apu mosolyogni kezdett.
- Te meg mit nevetsz?- kérdeztem.
- Valld be, hogy bejön neked ez a Joseph gyerek...
- Nekem? Dehogyis... Megfogadtam, hogy nem töröm össze még egyszer a szívemet.- majd elhalkultam és a szobám felé igyekeztem.
Még mindig keményen érint a 'miért szakítottatok a barátoddal' téma ezért úgy döntöttem elmegyek sétálni és ezáltal kiszellőztetem a fejemet. Apu kicsit meglepődött, hogy ilyen késő megyek el, de nem szólt semmit. Egyenesen a park felé vettem az irányt. Itt mindig ki tudok kapcsolódni és nyugodtan tudok naplót írni úgy, hogy nem zavar közben senki. Most is ezt tettem. Leültem a számomra legszimpatikusabb padocskára és elővettem a táskámból a naplómat majd írni kezdtem.
Kedves Naplóm!
A ami nap átlagosnak indult, de nem éppen átlagosan végződött. Tegnap találkoztam egy fiúval Joseph-el, és ma átjött és odaadott valami papírt apunak. Sokat nevettünk, még a kis apróságokon is. Vele egész jól elvoltam. Ez furcsa. Amióta Daniel és én szakítottunk egy fiúval sem éreztem magam olyan felszabadultnak mint Joseph-el. De miket írogatok itt?! Nem hiszem, hogy bárkit is közel tudnék jelenleg engedni magamhoz... Ez, vagy azért van mert még nem gyógyultak meg a szívemben keletkezett sebek vagy azért mert nem akarok megint csalódni... Vajon létezik az a férfi aki el tudja velem feledtetni Daniel-t? Ha igen én nagyon szeretném megtalálni, mert ezalatt a 6 hónap alatt amióta Daniel és én külön utakon járunk rájöttem, hogy az idő nem képes minden sebet begyógyítani. Ez a 6 hónap maga volt a pokol. Bárhová néztem mindenről emlékek jutottak ez eszembe, és ettől sokkal nehezebb volt felejteni de úgy érzem, ahhoz, hogy el tudjam felejteni Daniel-t, meg kell ismerjem azt az embert akit jobban tudok szeretni majd mint egykoron őt.
Amikor befejeztem a naplóírást a szemeim könnyekkel teltek meg. Már elég késő volt és eléggé besötétedett. Ilyenkor csak az autók fénye világította be az utcákat illetve néhány lámpa. A boltok már bezártak és egy árva lélek nem volt az utcán. Már majdnem otthon voltam amikor egy ismerős hang szólt hozzám.
- Mina, jó újra látni!
