2. fejezet: Ne gondolj rá!

Sziasztok itt is van a 2. fejezet, bár elég régóta nem hoztam új részt... de remélem tetszeni fog! :) Jó olvasást és komizást! *-*

Nagyon zavarba voltam és még megszólalni is alig bírtam. Feletettem magamnak a kérdést, hogy - Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy pont Joseph Morgan-re öntöm a kólámat?!
- Ne haragudj! Nem akartam csak hirtelen azt láttam, hogy velem szembe jössz és nem tudtam megállni...
- Semmi gond. Ez csak egy kis kóla. Egyébként Joseph vagyok.- majd a kezét nyújtotta felém.
- Én pedig Mina.
- Még új vagy itt igaz?
- Oh, nem én nem itt dolgozok, csak apukámra várok... Épp valamit engedélyeztet... Én meg addig bejöttem inni egy kólát.
Az egész stábnál olyan nagy volt  és egyfolytában mondogatták be, hogy ki hova menjen, majd Joseph nevét is bemondták.
- Mint hallhattad nekem most sajnos mennem kell. Örültem a találkozásnak Mina!
- Úgyszintén. - mosolyogtam.
Miután Joseph elment láttam, hogy apu is végzett ezért a kocsi féle igyekeztem.
- Kicsim, sajnálom, hogy így elhúzódott...
- Semmi gond.
Amikor hazaértünk leültem a gép elé és elkezdtem a barátnőimmel beszélni minden hülyeségről... Ezzel nagyjából el is ment az egész nap.

Másnap felébredtem és elhatároztam, hogy a mai napon nem fogok csinálni semmi hasznosat csak kipihenem magam. Ez így is volt. Egész nap csak aludtam, és keresgéltem a neten. (Na jó egy kicsit a házijaimba is belekukkantottam) Miután befejeztem, apuval Tv-t néztünk. Amikor apu bekapcsolta a tv-t épp vámpírnaplók maraton ment. Nem kapcsolt el mert tudta, hogy ha innen tovább lép akkor a következő adón foci lesz. Most pedig velem akart tv-t nézni és tudta, hogy a foci engem egyáltalán nem érdekel. Épp a 3x11 rész ment, amit apuval kicsit nehéz volt nézni mert szinte semmit nem értett belőle és mindent el kellett magyarázzak neki.
- Mina én ezt nem értem, ez a pasi az előbb azt mondta az előbb annak a pasinak, hogy harapja meg azt a csajt... és most megmenti? Ennek mi értelme?
Ha valaki számára nem lenne világos (amit megértek mert nekem sem az) apu arról a jelentről beszélt amikor Klaus azt mondta Tyler-nek, hogy harapja meg a barátnőjét, aztán amikor látta, hogy a terve kudarcba fullad, elment és megitatta Caroline-t a vérével.
- Apu ezek a részek egymásra épülnek nem hiszem, hogy értenéd ha elkezdeném még jobban megmagyarázni.
 Amikor vége lett a filmnek valaki csengetett. Az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam. Joseph volt az.
- Te itt? Miben segíthetek?- kérdeztem.
- Csak elhoztam pár papírt... apukádnak!- vágta rá gyorsan, de szemmel látható volt, hogy a papírok csak ürügyek voltak, én pedig úgy tettem mintha nekem ez nem tűnt volna fel. Majd megérkezett apu.
- Oh, a papírok! Már vártam őket. köszönöm- majd Joseph átadta apunak.- Hé, én téged ismerlek! Nem te vagy az aki azt mondta annak a másik pasinak, hogy ölje meg a csaját aztán te meg megmentetted?- hát igen apu már csak ilyen. Szegény Joseph nagy szemekkel nézet, hogy most mivaaan?! De elmeséltem neki.
- Tudod épp vámpírnaplók ment. Apu pedig még a film hatása alatt van.
- Oh, értem. Biztos a 3x11 rész ment, legalábbis az elmeséltek alapján erre következtetek!
- Igen. Nincs kedved bejönni?
- Nem, nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Látod apu még úgyis csinál valamit azokkal a papírokkal.
Miután Joseph bejött a nappali felé mentünk valamint megkínáltam egy pohár kólával.
- Szép ház. Régóta laktok itt?
- A szüleim kiskoromban elváltak. Én pedig a nyaraknak a nagy részét itt töltöm.
- Szóval TVD fan vagy, ugye?
- Nem... Vagyis de.. Szóval mindig megnézem de engem nem kápráztatnak el az ilyen-olyan effektusokkal megcsinált romantikus jelentek.- Joseph jól szórakozott, azon amit mondtam. - És te? Sokat vagy itt?
- Hát forgatások alatt szinte mindig. Aztán van, hogy kapunk 3-4 nap szünetet olyankor hazautazom Wales-be... És anyukád hol lakik?
- Budapesten. Jártál már ott?
- Igen. Nem is olyan régen! Nagyon szép város.
Joseph és én elkezdtünk mindenfajta sztorikat mesélni egymásnak. (miután fél óra elteltével eléggé feloldódtunk) A tv-ben is eszméletlen az akcentusa, de most, hogy itt ült velem szembe és úgy ebszélt meg jobb volt hallgatni. Annyira átélte azt amiről beszélt, jó volt látni, hogy vannak még ilyen közvetlen emberek is. Pedig csak tegnap óta ismerem (élőben) és már elérte azt nálam, hogy bízzak benne.
Időközben apu is megérkezett.
- Itt is vannak a papírok, parancsolj.- majd átadta Joseph-nek.- És bocsi, hogy úgy letámadtalak...
- Nem történt semmi Mr....- elhallgatott.
- Smith. De szólíts csak Bob-nak.
Miután Joseph elment, apu mosolyogni kezdett.
- Te meg mit nevetsz?- kérdeztem.
- Valld be, hogy bejön neked ez a Joseph gyerek...
- Nekem? Dehogyis... Megfogadtam, hogy nem töröm össze még egyszer a szívemet.- majd elhalkultam és a szobám felé igyekeztem.
Még mindig keményen érint a 'miért szakítottatok a barátoddal' téma ezért úgy döntöttem elmegyek sétálni és ezáltal kiszellőztetem a fejemet. Apu kicsit meglepődött, hogy ilyen késő megyek el, de nem szólt semmit. Egyenesen a park felé vettem az irányt. Itt mindig ki tudok kapcsolódni és nyugodtan tudok naplót írni úgy, hogy nem zavar közben senki. Most is ezt tettem. Leültem a számomra legszimpatikusabb padocskára és elővettem a táskámból a naplómat majd írni kezdtem.

Kedves Naplóm!
A ami nap átlagosnak indult, de nem éppen átlagosan végződött. Tegnap találkoztam egy fiúval Joseph-el, és ma átjött és odaadott valami papírt apunak. Sokat nevettünk, még a kis apróságokon is. Vele egész jól elvoltam. Ez furcsa. Amióta Daniel és én szakítottunk egy fiúval sem éreztem magam olyan felszabadultnak mint Joseph-el. De miket írogatok itt?! Nem hiszem, hogy bárkit is közel tudnék jelenleg engedni magamhoz... Ez, vagy azért van mert még nem gyógyultak meg a szívemben keletkezett sebek vagy azért mert nem akarok megint csalódni... Vajon létezik az a férfi aki el tudja velem feledtetni Daniel-t? Ha igen én nagyon szeretném megtalálni, mert ezalatt a 6 hónap alatt amióta Daniel és én külön utakon járunk rájöttem, hogy az idő nem képes minden sebet begyógyítani. Ez a 6 hónap maga volt a pokol. Bárhová néztem mindenről emlékek jutottak ez eszembe, és ettől sokkal nehezebb volt felejteni de úgy érzem, ahhoz, hogy el tudjam felejteni Daniel-t, meg kell ismerjem azt az embert akit jobban tudok szeretni majd mint egykoron őt.  

Amikor befejeztem a naplóírást a szemeim könnyekkel teltek meg. Már elég késő volt és eléggé besötétedett. Ilyenkor csak az autók fénye világította be az utcákat illetve néhány lámpa. A boltok már bezártak és egy árva lélek nem volt az utcán. Már majdnem otthon voltam amikor egy ismerős hang szólt hozzám.
- Mina, jó újra látni!

1.fejezet: Utazás

Reggel arra ébredtem, hogy besütött a nap a szobámba. Egyből azon kezdtem el gondolkozni, hogy végre nyári szünet van. ilyenkor mindig apunál vagyok, amióta a szüleim elváltak, tehát kiskorom óta. Még korán volt de tudtam, hogy anyám már fent van, és valószínűleg azon tanakodik mit fogok otthon hagyni. Ez megy minden évben.
- Hello anyu! Hogy aludtál?- miközben kérdeztem, magamhoz kaptam a legpirosabb almát a gyümölcskosárból.
- Kicsim, te máris felkeltél?!  Arra gondoltam elvihetnéd apádhoz ezt a szúnyogriasztót! Ki tudja, hogy megcsináltatta-e már a szúnyoghálót... - anyun látszott, hogy nagyjából olyan ideges még most is mint amikor legelőször mentem Atlantába egyedül.
- Anyu, te is tudod, hogy nem fognak megenni a szúnyogok. De pontosan mikor is kell induljunk a reptérre?
- A géped 13 órakor indul. Tehát nagyjából még van egy órád, hogy összeszedd magad.
Elindultam a szobám felé és kerestem magamnak valami viszonylag jó és kényelmes ruhát.

 

Végül is  egy tök egyszerű kék ruha mellett döntöttem. Miután felöltöztem elindultunk a reptér felé. Anyut megkérte, hogy ne kísérjen be, mert úgy még nehezebb lesz elbúcsúzni. Tehát a reptér előtt köszöntem el tőle.

-A Hiányozni fogsz! Majd írok minden nap, jó?

- Jaj kicsim, még meg gondolhatod magad! Nem muszáj elmenned!

- Anyu, ezt már megbeszéltük. 

Miután könnyes búcsút vettem anyutól és ő is tőlem, elindultam a repülő felé és felszálltam. Hál' istennek elég fáradt voltam tehát az út nagy részét átaludtam az út másik részét pedig zenehallgatással töltöttem. Már este volt amikor odaértem és normális esetben most aggódnék, hogy milyen késő van már de ez Atlanta, itt soha semmi rossz nem történik. A reptéren megpillantottam aput, és nagy mosollyal az arcomon odafutottam hozzá. 

- Mina, na végre már, hogy megérkeztél! Már nagyon hiányoztál! 

- Te is nekem apu, de most sok mindenre lesz időnk ez alatt az egy hónap alatt.- és rámosolyogtam.

A ház ne volt olyan messze a reptértől körülbelül 15 perc autóval, szóval gyorsan haza értünk. 

- Woow, itt aztán semmi nem változott! 

- De hogy nem! Megcsináltattam a szúnyoghálót, holott itt aztán egy árva szúnyog nincs!- mondta apu röhejesen. Kicsim remélem nem fogsz haragudni de ma el kell menjek munka ügyben egy kicsit, de ha van kedved velem tarthatsz, elnyalunk egy fagyit meg ilyesmi, mint a régi szép időkben!- miközben mondta reménykedett abban, hogy vele tartok, nem akartam megbántani már az első napon, ezért vele mentem.

- Szóval apu... Hova megyünk? És mióta dolgozol te szombaton?

- Kicsim ez Atlanta. Itt akkor dolgozik az ember amikor munka van. Egyébként meg ahogy hallottam valami sorozat forgatást kell engedélyezzek, csak aláírok egy-két papírt és már mehetünk is!

- Sorozat?! Milyen sorozat?- kérdeztem izgatottan.

- Ööö, nem tudom. Engem csak kiküldtek, hogy engedélyezzem. Részleteket nem mondtak.

Végre megérkeztünk egy óra kocsikázás után, már nagyon elzsibbadtak a végtagjaim. Amikor kiszálltunk apu mondta, hogy várjam meg itt, 5 perc és jön, szóval a kocsinál vártam. És elővettem a telefonomat, gondoltam ideje felhívjam anyut, hogy minden rendben. Hívtam de nem vette fel, ezért írtam neki egy SMS-t.

Szia anyu, csak azért írok, hogy minden rendben, megérkeztem. Veled minden rendben? 

Puszii. Mina xx

Amikor letettem a telefont, és apu felhívott, hogy menjek be a főépületbe mert kicsit elhúzódik ez a "megbeszélés" féleség, szóval bementem. A pultokhoz mentem és gondoltam, hogy kérek magamnak egy kólát, mert már majd szomján haltam. Amikor megkaptam gondoltam keresek valami cigi mentes területet ezért fogtam a kólámat és nagy lendülettel elindultam.  Nekiütköztem valakinek.Nem láttam ki az mert alacsonyabb voltam nála. 

- Jól vagy?- kérdezte barátságosan.

Amikor felnéztem akkor láttam meg, hogy Joseph Morgan áll előttem.