- Hello anyu! Hogy aludtál?- miközben kérdeztem, magamhoz kaptam a legpirosabb almát a gyümölcskosárból.
- Kicsim, te máris felkeltél?! Arra gondoltam elvihetnéd apádhoz ezt a szúnyogriasztót! Ki tudja, hogy megcsináltatta-e már a szúnyoghálót... - anyun látszott, hogy nagyjából olyan ideges még most is mint amikor legelőször mentem Atlantába egyedül.
- Anyu, te is tudod, hogy nem fognak megenni a szúnyogok. De pontosan mikor is kell induljunk a reptérre?
- A géped 13 órakor indul. Tehát nagyjából még van egy órád, hogy összeszedd magad.
Elindultam a szobám felé és kerestem magamnak valami viszonylag jó és kényelmes ruhát.
Végül is egy tök egyszerű kék ruha mellett döntöttem. Miután felöltöztem elindultunk a reptér felé. Anyut megkérte, hogy ne kísérjen be, mert úgy még nehezebb lesz elbúcsúzni. Tehát a reptér előtt köszöntem el tőle.
-A Hiányozni fogsz! Majd írok minden nap, jó?
- Jaj kicsim, még meg gondolhatod magad! Nem muszáj elmenned!
- Anyu, ezt már megbeszéltük.
Miután könnyes búcsút vettem anyutól és ő is tőlem, elindultam a repülő felé és felszálltam. Hál' istennek elég fáradt voltam tehát az út nagy részét átaludtam az út másik részét pedig zenehallgatással töltöttem. Már este volt amikor odaértem és normális esetben most aggódnék, hogy milyen késő van már de ez Atlanta, itt soha semmi rossz nem történik. A reptéren megpillantottam aput, és nagy mosollyal az arcomon odafutottam hozzá.
- Mina, na végre már, hogy megérkeztél! Már nagyon hiányoztál!
- Te is nekem apu, de most sok mindenre lesz időnk ez alatt az egy hónap alatt.- és rámosolyogtam.
A ház ne volt olyan messze a reptértől körülbelül 15 perc autóval, szóval gyorsan haza értünk.
- Woow, itt aztán semmi nem változott!
- De hogy nem! Megcsináltattam a szúnyoghálót, holott itt aztán egy árva szúnyog nincs!- mondta apu röhejesen. Kicsim remélem nem fogsz haragudni de ma el kell menjek munka ügyben egy kicsit, de ha van kedved velem tarthatsz, elnyalunk egy fagyit meg ilyesmi, mint a régi szép időkben!- miközben mondta reménykedett abban, hogy vele tartok, nem akartam megbántani már az első napon, ezért vele mentem.
- Szóval apu... Hova megyünk? És mióta dolgozol te szombaton?
- Kicsim ez Atlanta. Itt akkor dolgozik az ember amikor munka van. Egyébként meg ahogy hallottam valami sorozat forgatást kell engedélyezzek, csak aláírok egy-két papírt és már mehetünk is!
- Sorozat?! Milyen sorozat?- kérdeztem izgatottan.
- Ööö, nem tudom. Engem csak kiküldtek, hogy engedélyezzem. Részleteket nem mondtak.
Végre megérkeztünk egy óra kocsikázás után, már nagyon elzsibbadtak a végtagjaim. Amikor kiszálltunk apu mondta, hogy várjam meg itt, 5 perc és jön, szóval a kocsinál vártam. És elővettem a telefonomat, gondoltam ideje felhívjam anyut, hogy minden rendben. Hívtam de nem vette fel, ezért írtam neki egy SMS-t.
Szia anyu, csak azért írok, hogy minden rendben, megérkeztem. Veled minden rendben?
Puszii. Mina xx
Amikor letettem a telefont, és apu felhívott, hogy menjek be a főépületbe mert kicsit elhúzódik ez a "megbeszélés" féleség, szóval bementem. A pultokhoz mentem és gondoltam, hogy kérek magamnak egy kólát, mert már majd szomján haltam. Amikor megkaptam gondoltam keresek valami cigi mentes területet ezért fogtam a kólámat és nagy lendülettel elindultam. Nekiütköztem valakinek.Nem láttam ki az mert alacsonyabb voltam nála.
- Jól vagy?- kérdezte barátságosan.
Amikor felnéztem akkor láttam meg, hogy Joseph Morgan áll előttem.
